Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szó, szimbólum, érzelem, kommunikáció

Szerző: Mirtse Márta

2004. november 28. | Frissítve: 2015. március 16.

Forrás: Anyák Lapja

Veleszületett adottságon alapszik a beszéd kialakulása vagy a tanulás során megszerzett készségek biztosítják fejlődését? Régi vitatéma ez a kutatók, pszichológusok, neurológusok, nyelvészek között. Melyik a fontosabb? Mindkettő.

A gyermek számára a nyelvhasználat nem csak cselekvéseinek képezi tárgyát, adja meg értelmét: a nyelv a legfontosabb eszköz arra, hogy az élet nyersanyagából valami lényegeset alakítson ki, kapcsolatba lépjen környezetével, kommunikáljon.

Fogadjuk el, hogy agyunk szerkezetébe be van programozva a nyelv struktúrája, minden ép idegrendszerrel rendelkező gyermek nagyjából azonos időben kezdi hallatni hangját, lép interakcióba, mégpedig elsőként édesanyjával (vagy az őt helyettesítő személlyel).

Már az első hetekben megkezdődik az "üzenetközvetítés" közöttük, áramlanak az információk egymástól, egymáshoz. A baba részéről ez elsődlegesen jelzésekben: szemkontaktussal, kézmozgással, testmozgásokkal, differenciálódó arckifejezésekkel- metakommunikációval fejeződik ki.

Ebbe a páros helyzetű információáramlásba fokozatosan be-belép az apa, a nagyszülő, a testvér, s ki-ki mondja a magáét az újszülöttnek, csecsemőnek, az új családtagnak, ő meg nézi, hallgatja őket, majd két hónapos kortól kezdve megkülönbözteti édesanyját a többiektől.

Ekkor már az anya kitüntetett személy lesz a babának, a legtöbbet őt keresi tekintetével, neki sír, neki hallatja torokhangjait, elemi gőgicséléseit és rá mosolyog.

Nevet a tárgyaknak

A kommunikáció kialakulása, fejlődése elválaszthatatlan az intelligenciának, a személyiség egészének kialakulásától, fejlődésétől.

A leghatározottabban a csecsemő tárgyhasználatában figyelhetjük meg a gondolkodás fejlettségét.

Az a készség, hogy a csecsemő korú gyermek tárgyakat céltudatosan használjon úgy, hogy felfogja az egymáshoz való kapcsolódásukat, viszonylataikat, azt, hogy például két tárgyat összemérjen, egymáshoz illesszen, új lépcsőfok az intelligencia fejlődése útján.

Ha el szeretne érni egy tőle távolabbi tárgyat, amit meg szeretne ismerni, az a távolságból való közelítés szükségességének érzéséből fakad, s annak belátásából, hogy egy valamilyen más tárgyat is használni kell ahhoz, hogy a kívánt kockát megkaparintsa. Ez - a tárgyi összefüggések elemi felismerése - egy időben zajlik annak a belátásával, hogy a tárgyakhoz egy bizonyos hangzócsoport, mint név tartozik.

"A tárgy nevesítésével, név és tárgy összekapcsolásának felismerésével megszületik a beszéd, melynek fejlődése a gondolkodást egy magasabb emberi fokra emeli" - írja Charlotte Bühler fejlődéslélektan-kutató.

A név és tárgy egysége, a konkrét fogalom kialakulása 6-10 hónapos korban megy végbe, a csecsemőkor vége felé. A pontos időpontokat nehéz rögzíteni, egy-egy gyermek fejlődése igen eltérő tempót mutat. Azt azonban tudnunk kell, hogy a gyermek második, társas-társadalmi "megszületése" az első év végére következik be, akkor, amikor járni tud s megszólal.

A szótagok kiejtése elsősorban az utánzás hatására történik, az anya szavainak, szótagjainak ismétlése nagy szerepet kap a beszédfejlődésben, már akkor is, amikor a szavak jelentése elsősorban a hangsúlyozás, a hangszín felfogásán alapszik.
A csecsemő egészséges pszichés fejlődésének elengedhetetlen feltétele a bensőséges anya-gyermek kapcsolat. A fürdetés, a pelenkázás, az öltöztetés nemcsak a kisgyermek fizikális szükségleteit elégíti ki, hanem ezek folyamatában érzelmek, információk cseréje is megtörténik, szóutánzás mehet végbe. A gondozás közben az anyának meg kell értenie a csecsemő arcjátékának, taglejtéseinek, gügyögésének üzeneteit is.

E sajátos kapcsolatban egyre nagyobb hangsúlyt kap egymással szembeni kompetenciájuk, szakértelmük. A legújabb pszichológiai kutatások, elsősorban a gyermek-pszichoanalitikusok kiemelkedő fontosságúnak tartják, hogy a csecsemő nemcsak "ösztönlény", reflexadó lény, hanem kompetens egyén is.

A világ üzenetei

Jó néhány vizsgálat kimutatta, hogy a csecsemők már korán és nagyon erőteljesen reagálnak a körülöttük elhangzó beszédre. Francia kutatók kimutatták, hogy ha egy csecsemő környezetében sokat beszélnek, hangadásaik, lallázásaik, kiáltozásaik már az első hetekben melodikusabbak és strukturáltabbak, mint azoknál, akiknél a környezet igen rövidre fogja a beszédet. Arra is fény derült, hogy egy-egy szót meg tudnak különböztetni egymástól, és olyan komplikált szavakat, mint "gyöngéden foglak", "becsaptál" ismételten hallva felismerik. Mimika, gesztikuláció, testtartás, hanglejtés, hangszín, ritmus, artikuláció - e közlések révén a világ üzeneteit úgy fogja fel a gyermek, ahogyan azt a nagyok látják.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a szülők is azokról a közlésekről, projekciókról (kivetítésekről), amelyek a csecsemők belső világából származnak, szintén megfelelő információkat nyernek.

Ebben az úgynevezett interakciós (kölcsönös cselekvéses) folyamatban a szülők közlik azt is, mit tartanak a világról és jelenségeiről: kezdve attól, hogy sötét van, vagy süt a nap, nem jól fekszel, de jó meleg van stb. odáig menően, hogy milyen nagyon szeretik babájukat.

Intuitíve tudják az anyák azt is, hogyan viselkedjenek vele.

De vajon mindig? A londoni Tavistock Klinika gyermek-pszichoterapeutája, Juliet Hopkins szerint van, amikor az anyában saját kora gyermekkori emlékei elevenednek fel, dalokról, szavakról, helyzetekről, s tudattalan tapasztalatokról - például hogyan is vette az édesanyja őt a karjába -, s ezeken elmereng.

Akinek jó testérzése volt csecsemőkorában, akit kényelmesen és jól tartottak, annak jó esélye van arra, hogy helyesen viselkedjék gyermekével.

Tanulékony kisbabák

A szülők előtörténete, fantáziái, elvárásai strukturálják a kicsik életét. Mi az, ami számukra érdekes, mitől kell félni: mindezt megtanulja a baba abból, ahogy szülei foglalkoznak vele. Franciaországban Caroline Eliacheff pszichoanalitikus a gyermek problémája esetén kizárólag a csecsemőre koncentrál, lemond a panaszos szülőkkel való foglalkozásról, egyedül a kicsivel beszélget, ami forradalmi újításnak számított a 90-es években. Hangsúlyozza, hogy egész mondatokat is jól megért már a tíz hónapos csecsemő, akkor is, ha ő maga még nem produkálja az adott szócsoportot.
Az első életévben már zajlik az "Én", önmaga felfedezése, állítja Daniel Stern amerikai gyermekpszichológus. E folyamatot így ábrázolja:
  • "Az érzelmek világa" - 2-3. hónap. A kisbaba a tárgyakat, eseményeket, személyeket azok révén az érzések és hangulatok révén észleli, amelyeket azok kiváltanak benne.
  • "A direkt kontaktus világa" - 2-3-tól 7-9. hónap. A gyermek intenzív kapcsolatokat alakít ki. Megtanulja, hogy hatáskeltésre képes, például nevet, és ezzel maga mellé hívja mamáját, aki szintén ránevet.
  • "A gondolatok világa" - 7-9- től a 12-18. hónap. A kicsi felfedezi, hogy érzelmeket, vágyakat, gondolatokat közölni tud másokkal, hogy mások megértik őt, és ő is megért másokat.
  • "A beszéd világa" - 12-18. hónaptól a 3. évig. A kisgyermek szavakat, egész mondatokat mond, és megtanulja, hogy gondolatokat absztrakt, nem jelenlévő dolgok, szimbólumok által közölni tud.
Lehet, hogy a csecsemők még kompetensebbek, mint azt mi hittük? Beszélgessünk minél többet csecsemőnkkel, kisgyermekünkkel, ez nem csak fejleszti őt, hanem igazi örömöt jelent számára!

Beszélgess minél többet a kicsivel!

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Legjobb cikkeink a témában

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések