Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Nincs több tartalékom!

Szerző: W. Ungváry Renáta

2012. szeptember 6. | Frissítve: 2017. július 14.

Forrás: babaszoba.hu

Az anyai szeretet és gondoskodás kiapadhatatlan forrásnak tűnik, ám néha szinte mindenki eljut arra a pontra, amikor úgy érzi, elege van, halálosan fáradt, ahhoz sincs már ereje, hogy felöltözzön, nem hogy tovább görgesse a napi rutint.

Bármennyire is imádjuk gyerekeinket, bármennyire is élvezetesek és visszahozhatatlanok a velük töltött hónapok és évek, azért, valljuk be, néha nagyon fárasztó, embert próbáló helyzetek adódnak. Nem kell semmi különös tragédiára gondolni, csak arra, ami úgy naponta szembejön: éjszaka félóránként felébred a gyerek és sír, mindannyiszor szopni szeretne, nappal csak félórákat alszik, amikor pedig ébren van, árnyékként követi anyát mindenhova.
Közben a lakás romokban, ha elindultok valahova, mert éppen nem beteg egyik gyerek sem, tutira elkéstek, vagy oda sem értek. Ha főzöl, odaég az étel, vagy éppen nem eszi meg senki, amit nagy nehezen összehoztál, nem váltottál két értelmes szót felnőttel már hetek óta, nem is emlékszel rá, milyen az, csak úgy sétálgatni és nézelődni a városban, fodrász, kozmetikus, ugyan már... MIKOR???
Ehhez a szép kis felsoroláshoz biztosan mindenki hozzá tudná tenni a magáét, hiszen tény és való, manapság, minden ellenkező híresztelés ellenére ("túl jó dolguk van ma a nőknek, mosógép, mosogatógép, készételek, mégis szalad a háztartás") egyáltalán nem könnyű az anyáknak.

Miért olyan nehéz?

Először is: a legtöbb lányt kicsi korától kezdve arra nevelik, hogy próbáljon megfelelni az elvárásoknak, minél tökéletesebben, annál jobb. Legyen jó tanuló, szorgalmas, szófogadó, ötletes, vállalkozó szellemű, majd a felnőttkorhoz közelítve tovább folytatódik a sor: legyen csinos, kisportolt, főzzön jól és egészségesen, tartsa rendben a háztartást, viselje gondját a családnak, de azért, ha lehet, pénzt is keressen, ne adja fel a karrierjét, vállaljon részt a család eltartásából.
Régen, amikor együtt éltek a generációk, és ezért az idősebb nőrokonok, fiatal felnőttek is segítettek a kisgyerek körüli teendőkben, nem voltak ennyire sokszínűek a kötelezettségek. Most több feladattal sokkal inkább egyedül maradnak a nők. Mert az igaz, hogy nem a patakban kell mosni az ágyneműt, de van helyette más, bőven.
Másodszor: bár gyerekekkel tölteni a napot alapvetően jó, sőt, szívet melengető, és összességében nem is végeérhetetlenül hosszú időszak, néha azért hiányzik valami más elfoglaltság: tanulás, munka, kikapcsolódás, vagy egyszerűen csak egy kis zavartalan alvás.
Harmadszor: jellemző, hogy kis korkülönbséggel születnek a gyerekek. Fizikailag és szellemileg is nagyon kimerítő több kicsit ellátni, szemmel tartani, optimálisan nevelni, mindenki számára elegendő szeretetet, időt és figyelmet biztosítani. Hányszor hallom édesanyáktól a második gyerek születése körüli időben: olyan lelkifurdalásom van, sosem jut már időm a nagyra! A lelkifurdalás vajon jó és hosszú távú hajtóerő?
Negyedszer: a lombikbeavatkozásoknak (is) köszönhetően egye több iker születik, és ez bizony mélyvíz, különösen akkor, ha a szülők addig nem is nagyon láttak közelről csecsemőt.
Ötödször: akár ikrek, akár két-három négy éven aluli gyerek, általában az a jellemző, hogy az anya minimális vagy annál is kevesebb elismerést és visszajelzést kap a tevékenységéről. Ez különösen olyan kritikus időszakokban pusztító hatású, amikor a kicsi éppen szopási sztrájkot folytat, a dackorszak kellős közepén jár, vagy éppen nagyon agresszíven viselkedik.

Hogyan hat a gyerekre?

Minél fiatalabb, annál erőteljesebben és határozottabban tükrözi vissza azokat az érzelmeket, amelyeket benned érzékel. Az anya bizonytalansága, talajvesztettsége őt is elbizonytalanítja, még akkor is, ha már iskoláskorú. Mindez fokozott ragaszkodásban, kapaszkodásban nyilvánul meg rendszerint, hiszen a gyerek ösztönösen biztonságot keres. Még többször, még tovább szeretne szopni, követ mindenhova, nem is olyan ritka, hogy nélküled egy percet sem képes bömbölés nélkül eltölteni, vagyis másra bízni szinte lehetetlen.
Mivel a teljes leharcoltság állapotában mindenki először is szabadulni szeretne a terhektől, vagy csökkenteni a gyerekkel, szoptatással töltött időt, az állandó készenlétet, ezzel pont az ellenkező hatást éri el, a kicsi egyre határozottabban és egyre kitartóbban követel még többet anyából. Könnyű belátni, hogy ha engedünk a helyzet diktálta kényszereknek, csak még súlyosabbá válik a probléma. Ahhoz, hogy javulhasson a helyzet, először tehát engedned kell, és utána más módszerrel próbálkozni.

Az anyaság nem folyamatos boldogság

Tippek, hogy könnyebb legyen

Küzdj a kiégés ellen! Ne még több munkával, még nagyobb elvárásokkal, hanem így:
- Keresd a módját, hogyan tudnál többet pihenni! Talán megéri heti egy-két alkalomra bébiszittert hívni, és addig zavartalanul aludni vagy bármi más pihentető tevékenységet folytatni. Esetleg rendeljetek ebédet egy-két hétig, ez is biztosít némi szabadidőt.
- Ha nincs külső segítség, alakíts ki pihenőszobát: távolíts el mindent, ami veszélyes lehet, összetörhet, ahonnan le lehet esni, be lehet csípődni. Az ideális berendezés egy nagy szivacsmatrac a földön, alatta nagy szőnyeggel, egy-két kosár játékkal, néhány mesekönyvvel. Ha ki vagy merülve, menj be ide a gyerekkel, csukd be az ajtót és az ablakot, majd feküdj le és aludj. Kis idő múlva a gyerek is melléd fekszik és alszik, legalábbis reménykedünk benne. A főzésből ne csinálj félnapos programot! Készíts listát olyan ételekből, amelyekkel nincs több munka tíz-tizenöt percnél.
- Lépjetek ki a mindennapos rutinból! Változtass alapvetően néhány szokásotokon. Próbálj ki egy másik, esetleg távolabbi játszóteret, nagy parkot. Ha eddig rohantatok haza alvásidőre, most szervezz egész napos programot (a szép idő kedvez), a gyerek pedig alszik, amikor alszik, vigyél hideg élelmet, vagy egyetek útközben. Menjetek el új programokra: zenebölcsi, zeneovi, csiribiri, manótorna, baba-mama torna, szoptatós baba-mama csoport. Ismerkedj meg más anyákkal, családokkal, járjatok el együtt! Lehet, hogy a gyerekek jól ellesznek egymással a kertben vagy a játszón.

Ha tartós változásra van szükség

Vedd fontolóra a bölcsődét, családi napközit, óvodát! Szóba jöhetnek olyan megoldások is, hogy csak hetente két-három napot jár, attól függ, miben tudsz megállapodni. A lényeg az, hogy szánj időt a beszoktatásra, és ne lelkifurdalással küzdve vidd el, mert ezt ő is megérzi, és tiltakozni fog az új helyzet ellen.
Ha a kicsivel úgyis otthon vagy, nem biztos, hogy jobban jársz, ha a nagy közösségbe jár. Lehet, hogy épp alvásidőben kell érte menni, és kevesebb idejük van a naggyal összecsiszolódni, ráadásul kezdetben egyik betegséget hozza haza a másik után. Így ami először könnyebbségnek látszik, könnyen tehernek bizonyulhat. Ha heti rendszerességgel ráér az egyik közeli rokon, megállapodhatsz vele rendszeres gyerekfelügyeletben. Így te is jobban tudod tervezni a napjaidat.
SOS játékötletekért kattints ide! Egy kis közös kikapcsolódás életmentő lehet!

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések