Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mitől lesz okos a baba?

2013. október 25. | Frissítve: 2017. április 5.

Forrás: Kismama magazin

Ott szuszog a karunkban, komoly, bölcs tekintete lelkünk legmélyéig hatol. Mindent megtennénk azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott, okos, sikeres ember legyen belőle. Vajon el kell kezdenünk "készségfejleszteni" méregdrága eszközökkel?

A szeretettel teli nevelés meghozza gyümölcsét


- Az embercsecsemő koraszülöttként jön a világra: igen, az érett, időre született baba az élővilágban valójában koraszülött. Mindenben tökéletesen kiszolgáltatott, nem maradna életben, ha a felnőtt nem gondozná. A gondozás pedig nem jelentheti kizárólag az élelem, a tisztaság és a megfelelő hőmérséklet biztosítását! - magyarázza dr. Kardos Ilona gyermek-pszichiáter, a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia főorvosa.
- Sokmillió idegsejtje öröklött programjuk szerint fantasztikus sebességű fejlődésnek indulhat, mely a leggyorsabb az élet első évében, a kisgyerek négyéves koráig pedig folyamatosan lassul. Olyan ütemű ez a fejlődés, hogy a születéskor négyszáz grammos agy az első születésnapra egy kilós is lehet! Úgy képzeljük el, hogy a sejtek milliói üresen áramlanak, és ha a megfelelő időben nem "töltődnek fel" megfelelő tartalommal, akkor elpusztulnak.
A megfelelő tartalomhoz, azaz ingerekhez és tapasztalatokhoz pedig egyvalami juttatja a kicsi csecsemőt: a gondozás élménye, mely a baba-mama páros szoros, bensőséges légkörében zajlik. Ennek a kötődésnek (a tudományos életben használt nevén: attachmentnek) a lényege, hogy a gondozó anya segíti a baba fejlődését, ő pedig válaszreakcióival, azaz például a sírás abbahagyásával, tekintetével, mosolyával érzelmeket vált ki a mamából. Így forrnak össze, így válik belőlük szétválaszthatatlan egység.

Mi segíti a kötődést?

Ha a gondozó (szerencsés esetben a szülő) személye állandó, ha érzelmileg elkötelezett, azaz szeretetteljes, és ha igazodik a csecsemő mindenkori igényeihez. Ezek hiányában összefüggéstelen elemekre esik az észlelés, és a bizonytalanság gátat szab az érzelmi fejlődésnek. Ha úgy telik el a csecsemőkor, hogy állandóan változik a gondozó, aki nem mutat érzelmeket a baba iránt, és nem igazodik a kicsi igényeihez, zavar támad a kötődésben, nincs kihez és nincs hogyan kötődnie a babának.
Ilyen csecsemőkor után válik a gyerek, majd a felnőtt együttérezni, szeretni, bűntudatot, szolidaritást átélni szinte képtelen emberré. A csecsemő a kellő "befektetés" nélkül még saját genetikai programját sem képes végrehajtani, az "üres" idegsejtek eltűnnek.
Nemcsak az érzelmi fejlődés, hanem a gondolkodási funkciók, az értelem alapjai sem alakulnak megfelelően: a kötődés lehetőségétől megfosztott kisbaba később szegényebb szókincsű, a beszédet nehezebben értő, logikai és elvonatkoztatási képességeiben visszamaradottabb gyerek lesz, mindezek pedig igen komoly hátrányt jelentenek majd az iskolában.
- A testi közelség ennyire befolyásolja az értelem és az érzelem fejlődését?
- Hogyne! Gondolunk arra, mennyire megnyugszunk mi, felnőttek is, a szeretett személyek közelében. Az afrikai, ázsiai nők egész nap magukra kötve hurcolják a babát, pedig sehol sem olvasták, hogy a csecsemőnek az egészséges fejlődéshez éppen ezekre az ingerekre van szüksége.
Ők egyszerűen kitapasztalták. Az viszont bizonyított tény, hogy csak a biztonságot átélő, azaz belül nyugodt gyerek képes a későbbi kereső-kutató magatartásra, iskolás korban pedig a tanulásra.

Gyógyít a család

- Ijesztő lehet ez mindazoknak, akiktől rögtön a szülés után elszakítják a babájukat, és öt napig csak a szigorúan húszperces szoptatási időre adják a karjukba.
- Szerencsére a fejlődéslélektan felismeréseinek sikerült áttörni a szülészetek, a gyermekkórházak, sőt a koraszülött-osztályok kapuján: ma már tudják, mekkora károkat okoz mamának, babának, ha elszakítják őket egymástól.
Nyílnak a baba-mama szobák, az anyának joga, hogy a kórházban minden pillanatban a gyereke mellett legyen. A rövid ideig tartó "anyátlanságot" a család meggyógyítja, tökéletesen rehabilitálja. A három hónapos koráig örökbe, vagy legalább nevelőszülőkhöz adott csecsemő is kiheveri a korai kötődés hiányát, a hároméves kor után szerető családba kerülő gyerek már nem. Márpedig a mai magyar viszonyok között a szülészeten hagyott kisbaba csecsemőotthonban marad három évig, míg eldöntik, örökbe adható-e.
Miközben szülők ezrei várják, hogy minél kisebb babát vehessenek magukhoz. Találkoztam olyan párral, akik tizennyolc évig vártak az örökbefogadásra. Tudni kell, hogy a fejlett országok legtöbbjében bezárták a csecsemőotthonokat, ahol léteznek, például Olaszországban, ott az a feladatunk, hogy a baba három hónapos koráig megfelelő, személyes kötődést biztosító környezetbe helyezzék el a csecsemőt.
- "Hisztéria a csecsemőotthonok körül", nyilatkozta a Nők Lapjának az illetékes minisztériumi tisztviselő.
- Az a botrány, ha nem beszélünk róla, hogy a fejlődéslélektan eredményei kívül rekedtek a magyar csecsemőotthonok falain. Egy iszonyatosan erős érdekcsoport az ötven évvel ezelőtti légkör és viszonyok megőrzésén dolgozik, a csecsemőotthont ma nálunk "ki kell járni", mint egy óvodát. Az érzelmek, személyes kötődés híján felnövő kicsik pedig életre szóló károsodást szenvednek.

Hozzászólások

Babakötvénnyel gyermekeink jövője kényelmesen előfinanszírozható

Amikor fiatalon családalapításra gondolunk, vagy először kerül szóba párunkkal a gyerekvállalás, ritkán jut eszünkbe, hogy a gyerekek milyen gyorsan felnőnek.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések