Baba

Mindennapi hasfájásaink – 1. rész

Ordít a csecsemő, felhúzkodja a lábait, arca eltorzul, szemmel láthatóan hasgörcsök gyötrik. Panaszkodik az első osztályos: "itt fáj", mutat a köldökére. Összegörnyed, sápad a kiskamasz, éles kések a gyomrában. Gubbaszt a nagylány, pulóverével a derekán.
2003. Június 05.

A hasfájás talán a leggyakoribb panasz gyermekkorban. Nincs olyan kisfiú, kislány, akinek életében ne lett volna kisebb-nagyobb hascsikarása. Szerencsére a hasi panaszok jelentős hányada csak múló kellemetlenség. De tény, hogy komoly betegség is állhat a hátterében.

Már a bölcsőben elkezdődik

Lilike pár napos volt csupán, mikor először látogattam meg. Békésen aludt a mózeskosárban, bőre jellegzetesen pirosas-sárgás volt, mint az újszülötteké általában. “Nagyon jó kislány, ritkán sír, a szavát se hallani. Szinte egész nap alszik, éppen csak enni ébred fel” – dicsekedett büszke és boldog anyukája. Két hét múlva, mikor ismét meglátogattam őket, már korántsem volt ilyen idilli a helyzet. “Lilike sokat sír, hiába ringatom, feszíti magát, húzkodja felfelé a lábait, egész beleizzad szegényke. Látszik rajta, hogy a hasa fáj. Mit tegyek, annyira sajnálom!”

Lilike esete teljesen mindennapos. A kisbabák életében – akár tetszik, akár nem – van olyan korszak, amikor rendszeresen hasgörcsök gyötrik. Illetve tulajdonképpen csak feltételezzük, hogy ilyenkor a hasuk fáj, hisz biztosat nem mondhatunk. Sőt, nyilván a babák maguk sem tudják, mitől szenvednek, hisz saját érzéseiket is meg kell tanulniuk.

A hasfájós korszak, mint Lilike példája is mutatja, nem rögtön a születés után kezdődik el, hanem inkább két-három hetes kor körül indul be igazán. A késlekedés oka az úgynevezett újszülöttkori sárgaság. Ez a sárgaság teljesen természetes jelenség, minden babánál kialakul, legfeljebb az egyiknél jobban látszik, mint a másiknál. A sárgaságot a vér epefestékének (orvosi nevén bilirubin) magas szintje okozza. A bilirubin sárga színű anyag, amely a vörös vérsejtek lebomlásakor szabadul fel. Születéskor a babák vérében sokkal több vörös vérsejt kering, mint később – az előző, a magzati életében ugyanis többre volt szüksége. A feleslegessé váló vörös vértestek azután a születés után sorra elbomlanak, s a belőlük kioldódó epefesték sárgássá festi a babák bőrét. A sárgaság a negyedik-ötödik napon jut el a csúcspontjára, ezután csökkenni kezd, de azért a bilirubinszintje még vagy két hétig magasabb marad. A sok epefesték viszont kifejezetten nyugtató, altató hatással van a csecsemőkre. Ezért aluszékonyak a babák az első két-három héten.

Ha mindezt átgondoljuk, nem csodálkozhatunk azon, hogy a táplálkozás megkezdődésekor akad egy kis zökkenő. Gondoljuk el, az élet bármely olyan szakaszában, amikor egy új funkció beindul, szinte mindig számíthatunk némi nehézségre, időnként fájdalomra is. A kamaszoknak – még a fiúknak is! – nemi hormonális működésük beindulásakor feszül a mellük, s a lányok első menstruációi is fájdalmasak. A középkorú nők havi vérzésének elmaradása is jár némi kellemetlenséggel. Visszakanyarodva a babákhoz, a fogzás gyötrelmeit is felhozhatjuk példának. Mindezek alapján könynyen belátható, hogy jogosan fáj annyira pár hetes kisbabánk hasa.

Szép dolog a tudomány – vethetik közbe az olvasók -, de ha a kicsi szenved, segítenünk kell rajta. Ez így is van, meg kell próbálnunk ezeket a még oly jogos fájdalmakat is enyhíteni valahogy. Jót szokott tenni a ringatás, a simogatás, a baba hasának masszírozása, melegítése, a lábak tornáztatása. Beválhat az édes kömény tea, de van, akit a citromfű vagy a kamilla nyugtat meg. Írathatunk fel orvosunkkal görcsoldó szirupot, de kipróbálhatjuk a patikákban recept nélkül kapható gyógynövényes készítményeket is. S ha mindezek ellenére a kisbaba szívszaggatóan tovább üvölt, nem marad más vigaszunk, mint hogy arra gondoljunk: azért sír, mert fejlődik. S hogy majd véget ér ez a korszak is, legkésőbb úgy három hónapos kor körül.

Keserves hasmars

Rémülten lép be a rendelő ajtaján az ötéves Dani anyukája, karjában hozza sápadt kisfiát.

– Doktornő, ez biztos vakbél! Minden kakilás előtt üvölt szegénykém a fájdalomtól, s az imént még hányt is egy nagyot!

– Hányszor volt ma széklete?

– Vagy ötször, és teljesen híg!

Hát ez szerencsére nem tűnik vakbélgyulladásnak. Megvizsgálom Danit. A hasa ugyan mindenütt érzékeny egy kicsit, de a vakbélgyulladás jellegzetes tünetei hiányoznak. Viszont a kisfiú leheletének aceton szaga van, szeme aláárkolt, nyelve száraz, lepedékes – mindez arra utal, hogy a kisfiú a hányás és a hasmenés következtében kiszáradt. Daninak úgynevezett gyomor-bél hurutja van. Ráadásul lázas is, ami arra utal, hogy valamilyen fertőzése van.

Megbeszéljük a teendőket. Székletmintát kell az ÁNTSZ laboratóriumába vinni, hogy megtudjuk, milyen kórokozó jutott be a gyerek szervezetébe. Gyógyszert is írok fel, egy olyan antibiotikumot, amely a legtöbb szóba jövő kórokozó baktérium esetén hatásos szokott lenni. Hasmenésnél ugyan ritkán van szükség antibiotikumra, de a gyerek olyan elesett állapotban van, hogy indokoltnak látom, a kivételezést. Megbeszéljük, hogy a kicsit szinte állandóan itatni kell, de csak apránként, egyszerre csak egy-két kortyot. A hiányzó sókat is pótolni kell. S ha a hasgörcsök nem csillapodnak, kapjon görcsoldó gyógyszert is.

Két nap múlva megjön az eredmény: a tüneteket a szalmonella nevű baktérium okozta. Ám addigra Dani már jobban van, a hányás és a láz megszűnt, csak a hasmenés tart még. Pár nap múlva az is megszűnik.

Hová tűnt az enzimem?

Juli már elmúlt tizenhat éves, maga jön a rendelésre. Nem jó mostanában a közérzete. Fájdogál a hasa, puffad és feszít, émelyeg a gyomra, s van, hogy délig egyáltalán nem kíván enni. Az emésztése sincs rendben. Időnként görcsös hasmenés jön rá, de az ellenkezője is előfordul, nem ritka, hogy napokig nincs széklete.

Sok minden szóba jön, több diagnózis is felmerül ilyenkor az emberben. Ám először a leghelyesebb a legegyszerűbbre, a leggyakoribbra gondolni. Megkérem Julit, hagyja ki az étrendjéből három hétig a tejet (kakaót, tejes kávét, turmixot stb.). A joghurt, tejföl, túró, sajt mehet, mint eddig. S három hét elteltével jöjjön vissza, és számoljon be a tapasztalatairól.

Bejött a tippem: Juli panaszai a tej elhagyása után teljesen megszűntek. A kislány elmondta, ő mindig is úgy kezdte a napot, hogy lehajtott egy jó nagy bögre kakaót. Ezért nem gondolt arra, hogy a kakaóban lévő tej árthatna neki. Azt is bevallotta, hogy egyszer, a tilalmam ellenére elcsábult vagy inkább a kíváncsiság hajtotta, mi történik, ha iszik egy kis kakaót. Fél óra múlva felléptek az ismerős panaszok, s most már ő is tudja: nem bírja a tejet.

Juli esete nem számít ritkaságnak, sőt! Nagyon sokan vannak közöttünk olyanok, akik képtelenek megemészteni a tejet, mert úgynevezett laktóz-intoleranciájuk van. Ez a legtöbb esetben nem veleszületett fejlődési rendellenesség, hanem az élet folyamán alakul ki, általában a felnőtt élet első felében.

Tejfelszívódási problémája tehát mindenkinek lehet, főleg, ha hosszas vagy visszatérő hasmenéses gondjai vannak. De vannak olyanok – s Juli is ezek közé tartozik -, akiknek veleszületetten gyengébb, sérülékenyebb a laktáztermelésük. Túlnyomó többségük gyermekkorban még jól tűri a tejet, azután ahogy az évek múlnak, egyre kevesebb tejet tud megemészteni. Sokan nincsenek is tudatában, hogy laktóz-intole-ranciában szenvednek. Minden bizonnyal ide tartoznak azok is, akik idővel “már nem szeretik a tejet”.

A tejcukor az úgynevezett savanyított tejtermékekben, a joghurtban, sajtban, túróban már felbontott – mondhatni megemésztett – formában van jelen. Ezért fogyasztják gond nélkül a laktóz-intoleranciások. De maga a tej okozta gondok is mennyiségfüggőek: egy kevéske tejet , néhány cseppet a kávéba azért a legtöbb laktóz-intoleranciás is el tud fogyasztani. A sütés-főzés által kiváltott hőhatás is segít az emésztésben. Ezért nem okoz általában gondot a palacsinta vagy a spenót fogyasztása – persze szerény adagban.

VIII.évf./5.szám

Forrás: Anyák Lapja