Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogyan alszik, miért nem alszik a baba?

Szerző: Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, szoptatá

2007. november 10. | Frissítve: 2017. július 11.

Forrás: Kismama magazin

Nézzük meg közelebbről, mire számíthatunk kisbabánk alvási szokásaival kapcsolatban! Vajon mikor alussza végig az éjszakát? Miért ébred fel annyiszor?

Hogyan alszik, miért nem alszik a baba?

Személyes tapasztalat

Amikor a minap előadást kellett tartanom a csecsemő- és kisgyerekkori alvásról, a férjem tréfásan megjegyezte indulás előtt: "Te fogsz az alvásról beszélni??? De hát te ahhoz EGYÁLTALÁN nem értesz! Évek óta nem aludtál egy jót!"
És valóban, négy, nyolc és másfél év közötti kisgyerek anyukájaként én is a kialvatlan mamák mindennapjait élem, főleg mivel a legkisebb még bőven az éjjel ébredős időszakát éli. Viszont épp ezért igazán közvetlen tapasztalataim vannak a kisgyerekkori alvási jellegzetességekről.
Pszichológusként és szoptatási szaktanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy a szülők elbizonytalanodnak, vajon normális-e az, amit a gyereküknél tapasztalnak: nem alvászavarról van-e szó. Pedig sokszor csupán kulturális elvárásaink ütköznek a "természettel". Másra számítunk, mint amire a baba képes, illetve olyan folyamatokat szeretnénk siettetni vagy az irányításunk alá vonni, amelyek alapvetően biológiai meghatározottságúak.
Az embergyerek sok szempontból meglehetősen fejletlenül születik. Éretlen idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása. Egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő (de még a nagyobb gyerek is), mégsem alszik el, hanem túlpörög. Utána nagyon nehéz elaltatni, és az alvása is nyugtalanabb.

Kell a segítség!

Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is - akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt, nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a szoptatás. Teljesen természetes, hogy kisbabánk álomba szenderül a mellünkön, hiszen az anyatej maga is tartalmaz altató, nyugtató hatású anyagokat, ráadásul a szopómozgás és a közvetlen testkapcsolat hatására is termelődnek ilyen anyagok a babában.

Hibáztunk?!

Sokszor figyelmeztetik az édesanyát, hogy ne engedje szopi közben elaludni a babáját, mert akkor sosem fog tudni egyedül elaludni, ám egészen bizonyos, hogy ez nem igaz. Ahogy érik, nő a baba, ugyanúgy kinövi ezt a segítséget is, mint a pelust vagy az öltöztetés igényét. Nagyobb gyerekeknél is előfordul, hogy ha van rá lehetőségük, még mindig szeretnének szopin elszenderülni, de ha épp nincs ott anya, akkor elalszanak máshogy is.
Nappali alváshoz lehet, hogy további segítségre van szükség, hiszen akkor nem is olyan fáradt a gyerek, és jóval több ingert kell kizárnia, de ez így van rendjén. Előbb-utóbb akkor is menni fog az egyedül elalvás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival vagy például alvómacival szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi és a maci is a szoptatás és a mama pótszerei. Természetesen vannak babák, akik viszonylag elég korán - akár átmenetileg, akár tartósan - valóban egyedül is el tudnak aludni anélkül, hogy ennek érdekében bármit is tettünk volna. Ha ilyen a gyerekünk, akkor örüljünk neki - igazán ritkaságszámba megy.

Az éjszaka átalvása

Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: "a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek". Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.
Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul - éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.
Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

Éberen és mélyen

Az alvásnak két fő szakaszát különböztetjük meg: a mély alvást, illetve a gyors szemmozgásokkal járó, felületesebb, úgynevezett REM-szakaszt, amikor álmodunk. Ekkor sokkal könnyebb felébredni, mint a mély alvásból.
A kisbabák alvásának ötven százaléka REM-alvás, ez az arány háromévesen körülbelül harminc, felnőttkorban pedig huszonöt százalék, tehát a kicsik sokkal gyakrabban kerülnek könnyen felébreszthető állapotba, mint a felnőttek. A babák alvásciklusa nagyjából negyvenöt perces, a felnőtteké másfél órás, azaz éppen a duplája. Sok anyuka ismeri azt a jelenséget, amikor a baba félórányi alvás után ébred föl mindig, ennek épp ez a rövidebb alvásciklus a magyarázata. Ezért olyan rettenetesen fárasztó fölkelni a babához: az ő ébredései pontosan félbevágják a felnőtt alvásciklusát.

Miért ébred fel?

A különböző életkorokban más-más okai lehetnek a gyakori ébredésnek.
- Az újszülött baba gyomra picike, egyszerre kevés fér csak bele akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre is. Anyagcseréjének jobban megfelel a gyakori evés, mint a nagy kihagyások.
- Általában jellemző, hogy hathetes kor után viszonylag nyugodt éjszakák következnek, egészen három-négy hónapos korig, amikor a babák nagy többsége megint elkezd gyakrabban ébredni éjszakánként. Egyrészt szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről, másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai: könnyen elterelhető a figyelmük, az akár egy-másfél órán át szopizó újszülöttből két-három perc alatt végző három hónapos lesz, aki minden zajra felkapja a fejét. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen át tudják adni magukat a szopizásnak.
- Hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás fájdalma zavarja meg a kisbabák éjszakai nyugodalmát, amit megint csak a szopizás vagy az összebújás fájdalomcsillapító hatása segíthet átvészelni. Ebben a korban jelentkezik a szeparációs szorongás is, vagyis a baba elkezd félni a számára ismeretlen emberektől, és erősebben kötődik szüleihez, így éjjel is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.
- Egyéves kor felé közeledve ismét megfigyelhető egyes kisgyerekeknél, hogy a helyváltoztatás képességétől és a világ sokféleségétől lenyűgözve nappal kissé kevésbé lelkesek szopizás vagy evés terén, de éjjel mindent pótolnak.
- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést tartanak" éjszaka.
- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

Számít, hogy mit eszik?

Felmerül a kérdés, hogy a táplálás módja befolyásolja-e az éjszakai ébredéseket, azaz jellemzőbb-e a szoptatott babákra, hogy többször ébrednek és tovább maradnak ébren éjszaka, mint tápszerrel táplált társaik. Egyfelől igen a válasz, ugyanis vannak az éjjeli ébredéseknek olyan okai, amelyeket a táplálás módja befolyásol: például a tápszer nehezebben emészthető, mint az anyatej, lassabban ürül ki a gyomorból, így esetleg egész éjszakán át nem ébreszti föl az éhség a babát.
Ugyanígy, üvegből akkor is nagyobb mennyiséget tudnak egyszerre elfogyasztani a babák, amikor az ide-oda nézegetős korszakba érnek. Emiatt azonban senkinek nem tanácsolható, hogy tápszert adjon az egyébként szoptatott babájának az éjszaka átalvása végett, hiszen a tápszer felborítja a szoptatott baba anyatejes bélflóráját. Sem a legmegfelelőbb anyagcsere kialakulása, sem a bölcsőhalál elleni védelem szempontjából nem hasznos az éjszaka átalvása.
A tápszerrel táplált babáknak nagyobb arányban van cumijuk is, amely a rövidke felriadások idején esetleg anélkül altatja őket vissza, hogy a szülők egyáltalán érzékelnék a felébredést. Nem a legjobb megoldás amúgy szoptatott kisbabának ezért cumit adni, hiszen fennáll a cumizavar veszélye, és így az éjjeli tejecskétől is megfosztanánk a kicsit.
Másfelől vannak olyan tényezők, amelyek függetlenek a táplálás módjától. Ha a kicsinek fáj valamije, többször föl fog sírni éjszakánként. Ugyanígy, a lassabban érő idegrendszerű vagy az úgynevezett többemberes babák mindentől függetlenül elég sokáig nyugtalanul fognak aludni.
Éppígy vannak kizárólag és igény szerint szoptatott babák, akik viszonylag hamar úgy alusznak éjjel, mint a tej, és mindemellett gyönyörűen gyarapodnak. Az ő szüleik a szerencsés kisebbséghez tartoznak.

"Csodamódszerek"

Sokszor nehéz átvészelni a gyakori felkelések időszakát. Rendkívül ki tudunk merülni a nyugtalan éjszakák miatt, és mindenképpen jó, ha támogatást, segítséget kapunk a nehéz időszakok átvészeléséhez.
Sajnos mindig vannak olyan "csodamódszerek", amelyek azt hirdetik, hogy a babákat igenis meg kell tanítani elaludni és az éjszakát átaludni. E módszerek lényege, hogy a babát külön szobában, külön ágyban kell altatni, egy bizonyos kor után pedig semmiképp sem szabad sem mellen elaludni hagyni, sem éjjel megszoptatni. Sírni kell hagyni (egyes szerzők szerint bizonyos időközönként nézzünk rá, mások szerint nem szükséges ez sem), amíg meg nem tanulja, hogy aludjon.
Bár a módszer egyes babáknál (még csak nem is mindenkinél) hatásosnak tűnhet, az igazság az, hogy a sírni hagyott csecsemők nem elaludni tanulnak meg, hanem reményvesztetten pszichésen visszahúzódnak, az úgynevezett tanult tehetetlenség állapotába kerülnek.
Soha, soha nem szabadna sírni hagyni egy kisbabát, mert komoly és visszafordíthatatlan testi és lelki károsodást okozhatunk ezzel. Sérül az önmagába és a világba vetett bizalma, a külvilággal való kapcsolata. Ráadásul az így "edzett" babáknál a hatás legtöbbször nem tartós, bármilyen változás kizökkenti őket, és sokszor később, két-három-négy éves korban valódi alvászavarok jelentkeznek náluk.
Időnként még ma is ajánlanak altatókat, enyhébb vagy komolyabb nyugtatókat a csecsemők, kisgyerekek vélt alvásproblémáinak megoldására, ez azonban több szempontból is veszélyes. A fejlődőben levő idegrendszerre romboló hatással lehetnek ezek a készítmények, ráadásul túlságosan mély alvást okozhatnak, amely megakadályozhatja, hogy a baba felébredjen és köhögjön, amikor például félrenyel.

Mit tehetünk a pihenésért?

Talán már az a tudat is segít, hogy nem vagyunk egyedül, mert amit a kisbabánknál tapasztalunk, az normális, nem nevelési hiba következménye.
Általában beválik, ha a baba alvóhelyét a saját ágyunkhoz közel helyezzük el, hiszen akkor nem kell éjjelente többször is átcaplatni a fél lakáson. Megoldás lehet egy matrac is, a nagyágyhoz tolt kiságy, vagy a baba a mi ágyunkban - ez csakis azon múlik, mi a legmegfelelőbb a családnak. Ne legyen lelkifurdalásunk, ha együtt alszunk a babával egész éjszaka vagy annak egy részében: ezzel nem teszünk semmi rosszat, sőt az együtt alvás során az édesanya segít szabályozni a baba légzését, testhőmérsékletét, az anyukának pedig az alvásciklusok összehangolódása miatt a REM-fázisok növekedése miatt jobb minőségű alvásban van része.
A baba ettől nem lesz önállótlanabb, nem fog örökké az ágyunkban maradni - kinövi ezt is, akár a hordozásra való igényt, a szopizást vagy a pelust. A célirányos vizsgálatok mind azt mutatják, hogy az együtt alvó babák később önállóbb, magabiztosabb gyerekekké és felnőttekké váltak.
Akkor se érezzük azonban rosszul magunkat, ha nekünk a különalvás válik be inkább - akár mert nem szeretnénk az ágyunkba venni a babát, akár mert megpróbáltuk, de nem tudtunk aludni mocorgásától, szuszogásától. Ha az anyuka maga is nagyon éber alvó, előfordulhat, hogy zavarja a baba. Ugyanígy, ha viszonylag nagyobb korban próbáltunk először együtt aludni, a baba nyugtalanabb, mocorgóbb lehet a szokatlan helyzetben.
Ez utóbbin segíthet, ha átöleljük őt, amíg meg nem nyugszik, meg nem szokja a jelenlétünket. De ha nem működik sehogy sem a dolog, és a külön ágy és külön szoba mellett döntünk, akkor sincs semmi gond, ha szem előtt tartjuk a legfontosabb szabályt: kisgyerekünk hívására, jelzésére mindenképpen és a lehető leghamarabb válaszolnunk kell.
Nagyobb, egy-másfél évnél idősebb gyerekeknél működhet az éjjeli szopikról való leszoktatás szelíd módja, amikor ezt előre megbeszéljük, és nem biztonságot nyújtó jelenlétünket vagy a felébredés jogát, hanem csak a szopit vonjuk meg tőle, és más módon segítünk neki visszaaludni.
Sok mamának segít a hétköznapok túlélésében, ha fárasztó időszakokban nappal is pihen, alszik a babával együtt - nagyon jól tud esni néha ez a kis "luxus", ne sajnáljuk magunktól. Ugyanígy hétvégenként, ha apa vagy a nagymama elviszi esetleg sétálni vagy játszóterezni a kicsit, fordítsuk magunkra az így nyert időt.
Ne szégyelljük, ha néha nagyon fáradtak, kimerültek vagyunk, ha úgy érezzük, hogy ezt képtelenség tovább csinálni. Biztos, hogy nem lehet mindig minden területen egyformán helytállni, nem baj, ha néha félretesszük a házimunkát, és pihenünk helyette. Kisbabánk, kisgyerekünk nem fog emlékezni arra, hogy mindig csillogott-e a lakás, de arra igen, hogy mindig ott voltunk, amikor szüksége volt ránk.

Elmélet és valóság

Tanulmányaim során természetesen előkerültek a csecsemő- és kisgyerekkori lelki jellegzetességek, fejlődési fázisok is. Igazából akkor nyertek ezek értelmet számomra, amikor már nekem is volt gyerekem, és afféle aha-élményt okozott a tanultak fölismerése a saját életünkben. Például vizsgaidőszakban, mikor nappal a nagymama vigyázott a fiamra, szinte nem is aludt éjjel - megpróbálta a lehető leghasznosabban kihasználni a velem töltött időt.
Ugyanilyen ráismerés volt az újraközeledési krízis, amikor az addig egészen jól eljátszogató gyerkőc egy csapásra megváltozott, és nem volt hajlandó fél méternél távolabb kerülni tőlem. Fürdőszobába, mindenhová együtt mentünk, amíg véget nem ért ez az időszak.

Címkék:

alvásbaba

Hozzászólások

Babakötvénnyel gyermekeink jövője kényelmesen előfinanszírozható

Amikor fiatalon családalapításra gondolunk, vagy először kerül szóba párunkkal a gyerekvállalás, ritkán jut eszünkbe, hogy a gyerekek milyen gyorsan felnőnek.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések