Terhesség hétről hétre

Fenekestül felfordult mindenA csecsemős családok élete

Szerző: Hajós Anett, pszichológus

2009. július 16.

Forrás: HáziPatika.com

Egy gyermek érkezése tengernyi változást hoz a pár életébe, a napi teendők és a kapcsolat szintjén is. Miként változik meg életük, mikor ez a sorsfordító esemény bekövetkezik. Hogyan élik meg az első olyan döntést életükben, amit nem lehet visszacsinálni.

Egy gyermek - és főleg az első gyermek - születésével egy sor változás következik be férfi és nő életében, számos nehézséggel kell megküzdeniük. Újfajta szükségletekkel szembesülnek, és meg kell tanulniuk ezekhez igazodni.
Hiába életük egyik leginkább várt pillanata, amikor csecsemőjük megszületik, mégis számos negatív változás is bekövetkezik. Gondolhatunk akár a szülés utáni depresszív állapotokra, a házastársi elégedettség csökkenésére, a pár érzelmi eltávolodására vagy a szexuális élet hőfokának csökkenésére.

Új szereppel gazdagodva

Az addig megszokott női és férfi szerepek legtöbbször gyökeresen megváltoznak, hiszen már nemcsak egy nő és férfi alkotja a családot, hanem egy anya és apa neveli együtt gyermekét; szülőpárrá váltak. Van, akinek könnyebben megy ez a szerepváltás, van, aki nehezebben találja meg magát ebben az új szerepben.
A gyerek érkezésével megváltoznak a család életkörülményei is, és gyökeresen átalakul a család életmódja. Váratlanul éri őket, hogy a gyerek drasztikusan megváltoztatja a közöttük addig kialakult kapcsolatot, nagymértékben korlátozva azt az energiát, és időt, amelyet addig egymás különféle szükségleteinek kielégítésére fordítottak.
Új közös feladatok, gondok adódnak, és ezek megoldására sokféle lehetőség van. A gyerek nevelése, gondozása sok örömmel járhat ugyan, de sok fáradsággal, áldozattal és lemondással is.

A feleség anyai feladatai minden egyéb kötelezettségénél fontosabbak lesznek. Hiszen anya és gyermeke között különösen erős kötődés alakul ki, s ez sok esetben hátrányosan hat a férj és a feleség közötti viszonyra. Pedig egyáltalán nem szükségszerű, hogy kapcsolatuk meggyengüljön: ha mindkét házastárs figyelmes a másikhoz, ha egymás iránti érdeklődésüket tudatosan ébren tartják, ha problémáikat nyíltan megtárgyalják egymással, a baj elkerülhető!
A házastársak tudatos törekvése szükséges annak megelőzésére is, hogy ne alakuljon ki olyan munkamegosztás ebben az időszakban, amely a házastársi feladatokat végérvényesen és szinte kizárólag a feleségre ruházza, míg a családon kívüli feladatokat csak a férj intézi.

Kettőn áll a vásár

A legtöbb pár nem gyakorlott abban, hogy megóvják házasságuk hibátlanul működő területeit azoktól a nézeteltérésektől, amelyek szükségszerűen abból adódnak, hogy szülők lettek. A konfliktusok megsokszorozódnak és felerősödnek, amikor gyermek érkezik a családba, a sok változás miatt, amelynek következtében nő a stressz, és fokozódik a kimerültség.
Ahhoz, hogy a gyerek ne zavarja meg alapvetően a házastársi kapcsolatot, a férjnek és a feleségnek egyaránt késznek kell lennie áldozatok vállalására, mind a gyerek, mind a házastárs érdekében. Így sikerülhet közös együttműködéssel egymás igényeinek és érdekeinek megértésével és figyelembevételével a konfliktusokat megoldani és a házastársi alkalmazkodás folyamatát fenntartani.

Egy kismama naplójából

"Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire meg fog változni az életünk. Sok mindenre nem is voltunk felkészülve - persze lehet, hogy nem is lehet -, arra sem, hogy az életünk ilyen gyökeres fordulatot vesz majd. Korábban sokat dolgoztam, aztán jöttem-mentem, most pedig úgy lelassult az egész. Nem is mozgok olyan szabadon, mint azelőtt. Át kellett állnunk egy egészen más napirendre, amiben a gyerek és az ő szükségletei vannak a középpontban. Már nem én számítok, hanem a gyermekem. Persze csodálatos, hogy ő van nekünk, de amikor a kórházból hazahoztuk, úgy megcsapott az érzés, hogy Te jó ég, ez most már mindig így lesz. A végleges döntés, és hogy egy új korszak kezdődött. Megéltük azt a nagyfokú kötöttséget.

Kezdetben nem volt könnyű megbirkózni a felelősséggel, itt van egy baba, aki csak ránk számíthat. Én pedig féltem, hogy vajon jól csinálom-e. Ráadásul egy időre a saját szükségleteink háttérbe szorultak: magamra is kevesebb idő jutott, kettőnkre is. Komoly szervezést igényelt, hogy kettesben lehessünk. Az első néhány hét lelkileg is nagyon nehéz volt. Sokat sírtam, közben pedig lelkiismeret furdalásom volt, hisz szerettük volna a babát, akkor meg miért érzem magam ilyen nyomorultul. El kellett telnie néhány hétnek, míg elkezdtem igazán érezni azt, hogy anya vagyok.

A cikk folytatódik:

teljes cikk megjelenítése

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

Legjobb cikkeink a témában

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések