Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Fenekestül felfordult mindenA csecsemős családok élete

Szerző: Hajós Anett, pszichológus

2009. július 16. | Frissítve: 2015. március 17.

Forrás: HáziPatika.com

Egy gyermek érkezése tengernyi változást hoz a pár életébe, a napi teendők és a kapcsolat szintjén is. Miként változik meg életük, mikor ez a sorsfordító esemény bekövetkezik. Hogyan élik meg az első olyan döntést életükben, amit nem lehet visszacsinálni.

Egy gyermek - és főleg az első gyermek - születésével egy sor változás következik be férfi és nő életében, számos nehézséggel kell megküzdeniük. Újfajta szükségletekkel szembesülnek, és meg kell tanulniuk ezekhez igazodni.

Hiába életük egyik leginkább várt pillanata, amikor csecsemőjük megszületik, mégis számos negatív változás is bekövetkezik. Gondolhatunk akár a szülés utáni depresszív állapotokra, a házastársi elégedettség csökkenésére, a pár érzelmi eltávolodására vagy a szexuális élet hőfokának csökkenésére.

Új szereppel gazdagodva

Az addig megszokott női és férfi szerepek legtöbbször gyökeresen megváltoznak, hiszen már nemcsak egy nő és férfi alkotja a családot, hanem egy anya és apa neveli együtt gyermekét; szülőpárrá váltak. Van, akinek könnyebben megy ez a szerepváltás, van, aki nehezebben találja meg magát ebben az új szerepben.

A gyerek érkezésével megváltoznak a család életkörülményei is, és gyökeresen átalakul a család életmódja. Váratlanul éri őket, hogy a gyerek drasztikusan megváltoztatja a közöttük addig kialakult kapcsolatot, nagymértékben korlátozva azt az energiát, és időt, amelyet addig egymás különféle szükségleteinek kielégítésére fordítottak.

Új közös feladatok, gondok adódnak, és ezek megoldására sokféle lehetőség van. A gyerek nevelése, gondozása sok örömmel járhat ugyan, de sok fáradsággal, áldozattal és lemondással is.

Családdá bővülve



A feleség anyai feladatai minden egyéb kötelezettségénél fontosabbak lesznek. Hiszen anya és gyermeke között különösen erős kötődés alakul ki, s ez sok esetben hátrányosan hat a férj és a feleség közötti viszonyra. Pedig egyáltalán nem szükségszerű, hogy kapcsolatuk meggyengüljön: ha mindkét házastárs figyelmes a másikhoz, ha egymás iránti érdeklődésüket tudatosan ébren tartják, ha problémáikat nyíltan megtárgyalják egymással, a baj elkerülhető!
A házastársak tudatos törekvése szükséges annak megelőzésére is, hogy ne alakuljon ki olyan munkamegosztás ebben az időszakban, amely a házastársi feladatokat végérvényesen és szinte kizárólag a feleségre ruházza, míg a családon kívüli feladatokat csak a férj intézi.

Kettőn áll a vásár

A legtöbb pár nem gyakorlott abban, hogy megóvják házasságuk hibátlanul működő területeit azoktól a nézeteltérésektől, amelyek szükségszerűen abból adódnak, hogy szülők lettek. A konfliktusok megsokszorozódnak és felerősödnek, amikor gyermek érkezik a családba, a sok változás miatt, amelynek következtében nő a stressz, és fokozódik a kimerültség.

Ahhoz, hogy a gyerek ne zavarja meg alapvetően a házastársi kapcsolatot, a férjnek és a feleségnek egyaránt késznek kell lennie áldozatok vállalására, mind a gyerek, mind a házastárs érdekében. Így sikerülhet közös együttműködéssel egymás igényeinek és érdekeinek megértésével és figyelembevételével a konfliktusokat megoldani és a házastársi alkalmazkodás folyamatát fenntartani.

Egy kismama naplójából

"Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire meg fog változni az életünk. Sok mindenre nem is voltunk felkészülve - persze lehet, hogy nem is lehet -, arra sem, hogy az életünk ilyen gyökeres fordulatot vesz majd. Korábban sokat dolgoztam, aztán jöttem-mentem, most pedig úgy lelassult az egész. Nem is mozgok olyan szabadon, mint azelőtt. Át kellett állnunk egy egészen más napirendre, amiben a gyerek és az ő szükségletei vannak a középpontban. Már nem én számítok, hanem a gyermekem.

Persze csodálatos, hogy ő van nekünk, de amikor a kórházból hazahoztuk, úgy megcsapott az érzés, hogy Te jó ég, ez most már mindig így lesz. A végleges döntés, és hogy egy új korszak kezdődött. Megéltük azt a nagyfokú kötöttséget.

Kezdetben nem volt könnyű megbirkózni a felelősséggel, itt van egy baba, aki csak ránk számíthat. Én pedig féltem, hogy vajon jól csinálom-e. Ráadásul egy időre a saját szükségleteink háttérbe szorultak: magamra is kevesebb idő jutott, kettőnkre is. Komoly szervezést igényelt, hogy kettesben lehessünk. Az első néhány hét lelkileg is nagyon nehéz volt. Sokat sírtam, közben pedig lelkiismeret furdalásom volt, hisz szerettük volna a babát, akkor meg miért érzem magam ilyen nyomorultul. El kellett telnie néhány hétnek, míg elkezdtem igazán érezni azt, hogy anya vagyok.
Kezdetben a fáradtság volt a legnagyobb ellenségünk. Mire este együtt lehettünk volna a férjemmel, már dőltünk jobbra meg balra. Teljesen kimerültem fizikailag, hisz több hónapja nem aludtam egyetlen éjszakát sem végig.

Néha az otthonlétet nagyon monotonnak éli ám meg az ember, hisz egyhangúan telnek a mindennapok, és könnyű a rutinban elveszni. Zavart a bezártság, az egyedüllét. Nagyon nehezen viseltem azt is, hogy röghöz vagyok kötve, nem vagyok a magam ura, nem csinálhatok azt, amit akarok. Sokszor hiányzott az intellektuális impulzus, hogy valami másra is használjam már az agyamat.

Újfajta szükségleteim lettek a férjemmel szemben is. Alig vártam például, hogy hazajöjjön, végre a kezébe adhassam a kicsit, és én lefürödhessek. Vagy, hogy kényeztessen egy kicsit. Persze, neki se volt könnyű. Sokszor azért kelt egy órával korábban, hogy előbb érjen haza hozzánk este; segített, amennyit tudott, mindamellett, hogy rá anyagilag is nagyobb teher hárult.

A szexuális együttléteink száma is csökkent egy időre, és azt sem volt könnyű elfogadnom, hogy a testem megváltozott, átalakult. A folyamatos fejések, a gátseb, hát mindennek éreztem magam, csak kívánatos nőnek nem.
Persze közben igyekeztem tudatosan figyeltem a férjemre, hogy megkapja ugyanazt a szeretetet, figyelmet, mint korábban, hogy ne érezzen túl nagy változást. Ha este hazajön, mindig közösen babázunk, együtt vagyunk hármasban, igyekszem őt maximálisan bevonni.

A prioritások is megváltoztak, vannak dolgok, amik nem olyan fontosak, mint korábban; vannak helyzetek, amikor huszadrangú, például, hogy minden élire van-e vasalva.

El kellett fogadnom azt is, hogy egy időre a külvilággal való kapcsolatunk is lazult, sok mindennel együtt beszűkült az is. Egyszóval nagyon sok minden más lett."

Minden rossznak vége szakad egyszer

A problémák az élet velejárói, és ha a nehézségeket sikerül közös erőfeszítéssel leküzdeni, a problémákat és konfliktusokat kooperatívan kezelni, mindez a személyiséget érettebbé, a kapcsolatot pedig mélyebbé, teherbíróbbá teheti.

A harmonikus kapcsolatot rendszerint megerősíti a gyermek érkezése, míg a rossz viszonyt akár a felbomlásig is megterhelheti.

Ha a házastársak saját magukban, és a társukban is kialakítják a szülőszerepet, és szülő-társakká csiszolódnak, ha "teherbírásuk", és egymáshoz való alkalmazkodási készségük megfelelő, sikeresen és megerősödve túljuthatnak ezen a krízisen is.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések