Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Elválasszam vagy várjunk?A szoptatási tanácsadó válaszol

Szerző: W. Ungváry Renáta

2011. szeptember 23. | Frissítve: 2016. január 26.

Forrás: Kismama magazin

A természetre bízhatjuk az elválasztódás idejét, vagy nekünk, anyáknak kell ezt meghatároznunk? A válasz sok tényezőtől függ, a döntés pedig egyedül a tiéd.

Elválasszam vagy várjunk?

Szilvi vívódik, mi volna a helyes megoldás: - Most tizennégy hónapos kisfiam hat hónapig csak anyatejet kapott, egyéves koráig az egyéb ételeket csak kóstolgatta, főleg anyatejen élt. Azóta ugyanazt eszi, amit mi. Ekkor álltunk át arra is, hogy evés után kapja az anyatejet.

Napközben három-öt alkalommal szopik, éjjel is fölkel kétszer (néha háromszor is). Bár ez meglehetős kötöttséget jelent, mégsem bánom. A baj csak az, hogy még nem menstruálok, pedig már lassan szeretnénk kistestvért. Azok a családtagok, akik eddig örültek, hogy szoptatok, egyre gyakrabban mondogatják, hogy csökkentsem a napi szoptatások számát. Némi külső segítséggel meg is tudnám oldani ezt: úgy látom, a kisfiam megérett arra, hogy a délelőtti-délutáni szoptatásokat elhagyjam. Én mégis szívesebben bíznám a természetre meg a gyerekre, hogy mikor hagyja abba.

Az is megfordult a fejemben, hogy a szervezetem meg a kisfiam is így jelzi, hogy még nem érett meg az idő a kistestvérprojektre. Talán a szülés rossz élménye is szerepet játszhat ebben. Az is eszembe jutott, hogy netán így akarom magamhoz kötni a kicsit, ami mégiscsak lelkiismeretlenség volna. Egyszóval mindenféle pro és kontra érvek kavarognak a fejemben.
Szilvia, e-mail

Válasz:
Kedves Szilvi!
Nem csoda, ha sokat őrlődsz ezeken a dolgokon. Nehezen tudjuk függetleníteni magunkat családtagjaink és más kívülállók véleményétől, és egyre nehezebb meghallani, mit is mond minderről a magad józan esze és a szíved.

Kezdjük azzal, hogy a kisfiad szoptatása eddig is rendben zajlott, szépen, lassan, a maga tempójában jutott el oda, hogy már azt eszi, amit ti, és sokkal ritkábban szopik, mint azelőtt. A változások szinte maguktól következtek be, akkor, amikor mindketten úgy éreztétek, itt az ideje. Miért történne ez tizennégy hónapos kor után másként? Miért gondolják olyan sokan azt, hogy egy kisgyereket el kell választani, mert különben magától soha nem hagyja abba a szopást? Ez az aggodalom természetesen alaptalan. Minden gyerek kinövi a fokozott testközelség és a szoptatás iránti igényét, mégpedig akkor, amikor erre éretté válik.

Közben az anya, ha szükségét érzi, úgyszintén tehet apró lépéseket, amelyek ebbe az irányba terelik az eseményeket: csak akkor szoptat, ha a gyerek kéri, aztán akkor sem mindig, hanem egyszerű szabályokat állít fel (például csak otthon, csak akkor, ha végeztem a főzéssel és így tovább). Aztán próbálkozhatsz figyelemeltereléssel, a szopási idő rövidítésével, két mell helyett eggyel. Az viszont nagyon fontos, hogy mindezt ne kívülállók sürgetésére tedd így, hanem csakis akkor, ha te magad jónak látod. Jól gondolod, hogy a tested is üzen: még nem kész a testvér fogadására. Lehet, hogy ebben a rossz szülésélmény is szerepet játszik, de az egészen biztosan, hogy a kisfiad még valóban kicsi, ezért is szopik annyit, amennyit, és ezért is kötődik hozzád annyira. Ez normális, természetes és jó. Túlzott kötődésről ekkora gyerek esetében értelmetlen beszélni. Az volna a baj, ha nem kötődne az anyjához, az apjához. A kötődés, az elfogadás, az egymás iránti szeretet a legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk. Minden más ebből következik. Bármilyen meglepő, de még a későbbi önállóság, magabiztosság is.

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC





Kapcsolódó cikkeink:
  • Elválasztás, elválasztódás
  • Elválasztódás 6 lépésben
  • Mikor lesz vége a szoptatásnak?
  • Bízd a babára!

  • Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

    Legjobb cikkeink a témában

    Hozzászólások

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések