Baba

“Dadát fogadok, mert unom a babázást”

Unatkoztál valaha a kisbabád mellett? El tudod képzelni, hogy délelőttönként bébiszittert fogadj, hogy legyen időd magadra? Mindez furcsa és szokatlan lehet, pedig bizony akad rá példa.
2014. Július 16.

Kismamaként biztosan megtapasztaltad, hogy otthon lenni, nevelni és gondozni a kisbabádat, hol fárasztó, hol pedig felemelő pillanatokat hoz a mindennapokban. De bíznád bébiszitterre a gyermekedet csupán azért, mert az anyaságot unalmasnak találod? A kétgyerekes Esther Walker bizony így tesz.

Őszintesége megdöbbentő

A kétgyermekes kismama, Esther Walker dadára bízza kisfiát. És nem azért, mert visszament volna dolgozni, hanem mert unalmasnak találja a gyerekgondozást. Esther nagyon is tisztában van azzal, hogy őszinteségével másokat mennyire megdöbbent, amikor nem tagadja, hogy “dadát fizetek, mert nem akarom az egész napomat a gyerekgondozással tölteni“. Egy interjúban a kétgyermekes anyuka úgy nyilatkozott, hogy nagyobbik gyerekével már megtapasztalta a babagondozás nehézségeit, az egész napos az állandó figyelmet, hogy semmi ideje magára, amit már akkor is gyűlölt.

Esthert boldoggá teszi, hogy a bébiszitter leveszi a terhet a válláról nyolc hónapos kisfia gondozásával, és szabadidejében azt tehet, amit csak akar. A dadus minden délelőtt kilenctől délután egyig vigyáz a kicsire.

“Természetesen nagyon szeretem a gyerekeimet, de nem bírom elviselni, hogy lekötik az egész napomat, a földön csúszás helyett pedig értelmesebb dolgokra akarom fordítani az időmet. Beteg vagyok a folytonos törölgetéstől – az orrocskáktól, a maszatos arcoktól, a popsiktól, nem beszélve a konyhapadlóról, az asztalokról, de idetartozik a babakocsi állandó sikálása és az autó kárpittisztítása is” – folytatja a kétgyermekes kismama.

Ha te is kivagy az anyaságtól, lehet, hogy jót tenne egy dada segítsége

Esthernek – amikor ma három éves lányát várta – meg sem fordult a fejében, hogy a gondozás, a nevelés boldogtalanná teszi majd, hiszen annak idején alig várta, hogy otthon maradhasson kisbabájával. “Be kell vallanom, hogy amikor 2011-ben várandós lettem Kitty-vel, azt gondoltam, mindez egyszerű és könnyű feladat, hiszen mások is megbirkóznak vele. Most már megmosolyogtat, mennyire naiv voltam akkoriban” – mondja Esther.

“Nem gondolom, hogy rossz anya lennék, mert nem a gyerekekkel töltöm az egész napomat, de így azt sem érzem, hogy elveszítem a személyiségemet, az önállóságomat. Kitty-vel még úgy gondoltam a babázásra, hogy milyen jó lesz énekelni, verseket mondani neki, sőt az sem fog zavarni, ha ujjacskáival összefestékezi a gyerekszobát. Keserű tapasztalat, hogy a valóság egészen más.” Esther ugyanakkor szenved attól, hogy a barátnői minden idejüket a gyerekeikkel töltik, és csöppet sem érzik azt nyomorúságosnak. Elismeri, hogy az élete a bébiszitterrel jóval boldogabb és egyszerűbb, de kettős érzések munkálnak benne, mert lehet, hogy hibát követ el a gyerekeivel.

“Bár úgy tűnik, Sam fütyül rá, ki gondozza délelőttönként, mindig fülig ér a szája, amikor ebédkor hazaérek és megetetem. Akkor meg nem teljesen mindegy? Ebben egyetérthetünk, nem” – próbálja magát is meggyőzni az anyuka.

Mások is csalódtak az anyaságban

Nem Esther az egyetlen nő, aki hasonlóan érez, és az anyaság mellett saját magára is szakítana időt. Az énekesnő, Lily Allen szintén elismerte, hogy kisgyerekkel otthon lenni egy idő után “nagyon unalmas”. Az énekesnő ezért mielőbb vissza akar térni a színpadra, mert az élete nagyon másként alakult, mint amilyennek elképzelte – olvasható a Mother & Baby oldalán.

Kapcsolódó cikkeink: