Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Biztos, hogy nyugodt, amikor alszik?

Szerző: Sződy Judit

2012. július 14. | Frissítve: 2013. október 25.

Forrás: babaszoba.hu

Az alvás néha éppen a stressz jele. Az utóbbi évek felfedezései megdöntik az újszülöttgondozás sokak által jónak hitt gyakorlatát.



Az anya szül, az újszülöttet "rendbe teszik", és becsomagolva egy takaros kiskocsiba helyezik. Lehet, hogy az anyja közelében marad, de legtöbbször az újszülöttosztályra kerül, hogy édesanyja kipihenhesse a szülés fáradalmait. A Biological Psychiatry című szaklapban közölt kutatási eredmények szerint ez az eljárás komoly stresszforrás az újszülött számára.
Az anya és a baba elkülönítése a nyugati kultúra sajátja. Még gyakoribb az elkülönítés, ha a baba sérült, valamilyen egészségügyi problémára derül fény, vagy ha koraszülött. Ekkor a legtöbb újszülött inkubátorba kerül. Az egészséges babák szeparációja is gyakori, főleg azóta, amióta az Amerikai Gyerekgyógyász Társaság (AAP) közleményt jelentetett meg az együtt alvás ellen, a hirtelen csecsemőhalál elkerülése érdekében. Az ember az egyetlen emlős, amelyik elkülöníti újszülöttjét. Azt hittük, ez normális, ám a vizsgálatok szerint az elkülönítés károsítja a csecsemőt. A kutatók kétnapos újszülötteket vizsgáltak. Az anyától elkülönített babák esetében 176 százalékkal magasabb volt az alvás közbeni aktivitás, és 86 százalékkal kevesebb a mély alvás, mint a bőrkontaktusban lévő babák esetében.
Dr. John Krystal, a lap szerkesztője így vélekedik az eredményekről: "A kutatás rávilágít arra, milyen elementáris hatása van az elkülönítésnek. Eddig is tudtuk, hogy stresszt okoz, de ez a kutatás bizonyítja, hogy az elkülönítés a legnagyobb stresszforrás az újszülött számára."

Az emberkölök rosszabbat érdemel?

De vajon miért számít ez a felfedezés ekkora újdonságnak? Aki egy kicsit is otthon van a biológiai, etológiai vagy élettani kutatások területén, biztosan a homlokára csap: erre miért nem gondoltunk eddig? Az állatkísérletekben, ha a kutató szándékosan stresszt akar előidézni, az első és legegyszerűbb megoldás számára, hogy a kölyökállatot elkülöníti az anyjától. Ez bevett, közismert módszer. Tehát jól tudjuk, hogy a kölyökállatok számára veszélyes stresszt okoz, az emberkölykök elkülönítése mégis általános, főleg azon a területen, ahol a babát legjobban védeni kellene a stressztől (beteg, koraszülött csecsemők esetén).


- A bőrkontaktus biztosítása feloldhatná ezt az ellentmondást. Eredményeink az első lépések lehetnek, hogy megértsük, hogy miért "működnek" jobban a bőrkontaktusban tartott babák azoknál, akik inkubátorban kezdték életüket - mondta dr. Barak Morgan, a kutatás egyik résztvevője. A kutatók szerint további vizsgálatokat kell végezni, hogy megértsük, hogyan hat a szeparáció az újszülöttre, és megtudjuk, hogy a hatás csak azonnali, vagy hosszút távon is jelentkezik.

Megtanult aludni?

Egy újabb kutatás azt támasztja alá, hogy az alvástréningen átesett babák stresszhormonszintje még akkor is igen magas, amikor már látszólag nyugodtan alszanak, vagyis a szülők szerint "megtanultak aludni". Az alvástréning első napjaiban még a szülő is érzékeli, hogy a baba stresszt él át, hiszen a kicsi kitartóan sír a rácsos ágyban. A harmadik-negyedik napon a legtöbb kisbaba már csak rövid ideig tűnik nyugtalannak, majd álomba merül. Ma már, amikor a gyerek megzavarása nélkül is mérhető az egyik stresszhormon (a kortizol) szintje, több kutatás is indult a területen. Így azt is megtudhattuk, hogy a sírás után elalvó csecsemők kortizolszintje továbbra is magas marad, vagyis magas szintű élettani szorongás élnek át, ám az alvástréning hatása elnyomja a szorongás természetes jeleit. Úgy tűnik, a baba nyugodtan alszik. Hogy a tartósan magas kortizolszint milyen hatással van a csecsemő idegrendszerére, egyelőre nem tudjuk biztosan. Ám egyre több adat erősíti meg, hogy azoknak, akiknek csecsemőkorukban magas volt a kortizolszintjük, felnőttkorukban is problémájuk adódik a stressztűrő képességükkel.

Maga az alvás is jelezhet stresszt

Az újszülöttek - ha senki és semmi nem zavarja meg őket - egy nap alatt legalább tíz-tizenkét alkalommal olyan éber állapotba kerülnek, hogy meg lehet őket szoptatni. Ám a legtöbb szülészeten nem ezt tapasztalják az édesanyák. A baba akár négy-öt órát is alszik egyhuzamban, sőt a mellen is elalszik, alighogy megkezdte a szopást. Az aluszékonyságnak több oka is lehet: a szülés alatti altató, nyugtató, fájdalomcsillapító szerek hatásától kezdve a sárgaságon át a csecsemő által átélt stresszig. Azokon az szülészeteken, ahol a babák nincsenek a nap 24 órájában édesanyjuk mellett, szinte biztos, hogy borul a baba ösztönös ritmusa. Az elkülönítés alatt elszenvedett kellemetlen beavatkozások (oltás, vizsgálatok, injekció, vérvétel, vércukorszint-vizsgálat) után senki nem vigasztalja meg őket, így magas marad a stresszhormonszintjük, de a fáradtságtól álomba merülnek. Egyes vizsgálatok szerint a babák magára a stresszre is válaszolhatnak alvással, ahogy ez a következő filmből is kiderül.

Hallgassunk az anyákra!

Ma már sajnos tudományos vizsgálatokkal kell bizonyítani, ami valójában kézenfekvő. A legtöbb anya maga is tapasztalja, hogy ha a kisbabáját a karjában, a testén tartja, a csecsemő nyugodtabban alszik, ha az újszülöttet nem különítik el, jobban szopik, és ha a baba hosszan az újszülöttosztályon tartózkodik édesanyja nélkül, utána sokkal nehezebb szoptatni, vagy akár kapcsolatot teremteni vele. Senki sem mondja azt, hogy elfogadható lenne, hogy egy újszülöttet fölöslegesen stressz alá helyezzünk, az elkülönítés mégis általános.
Egyre több bizonyíték támasztja alá az elkülönítés káros voltát, ennek alapján bizonyára az orvosok is elfogadják majd a bőrkontaktust, egységként kezelik az anyát és a babát, de továbbra is ügyelnek arra, hogy biztonságos maradjon az újszülött ellátása.

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések