A taps, a tánc, az ének nagyban hozzájárul a két agyféltekét összekötő idegpályák fejlődéséhez és éréséhez.
- Az első napoktól kezdve énekeljünk a babának. Mindig ugyanazokkal a dalokkal kísérjünk egyes tevékenységeket. Hangulatukban, tartalmukban odaillő énekeket válasszunk, például fürdéshez, pelenkázáshoz mókásat, de megnyugtatóbbat, ha már elege van, csendeset, lassút az alváshoz, vigasztaláshoz. Az érzékeny babák nagyon szeretik a kétnegyedes ütemű dalokat, különösen, ha ebben a ritmusban sétálunk velük fel-alá, mert ez az anya szívhangjára emlékezteti őket.
Amikor a baba éber, jóllakott, fogékony a "mutogatós" dalokra. Az éneket kézmozdulatokkal kísérjük.
- Három hónapos korban tágra nyílt szemmel figyel, hat hónapos korban már el akarja kapni kezünket, kilenc hónaposan ő is igyekszik utánunk csinálni.
Tapasztaljuk ki, mit szeret nyűgös időszakokban: a megnyugtató, lassú, véget nem érően ismétlődő, monoton dalokat vagy a tréfás, térden zötyögtetőseket.
Ha nem emlékszünk saját óvodáskori, kisiskoláskori kedvenceinkre, merítsünk ötletet Forrai Katalin Ének a bölcsődében vagy Ének az óvodában című könyvéből. A legkisebbeknek szánt zenebölcsi-foglalkozásokon is sokat tanulhatunk.