Terhesség

Babapsziché – Komponált közlés

Az anya és magzata között nagyon mélyből jött kommunikáció alakítható ki, ami kölcsönös megértéshez, érzelem- és gondolatcseréhez vezet.
2002. December 01.

A kapcsolatfelvételben és kommunikációban döntő az anya empátiás készsége. Vagyis az, hogy mennyire képes megérezni gyermeke üzenetét. Az empátia általában arról szól, hogy mi adható át a másiknak a belső élmények világából, és mi nem. Ami átadható, ami a másiknak érthetővé válik, az humán lelki közösséget teremt. Ami nem adható át, vagyis a másiknak nem válik érthetővé, az lelki izolálódáshoz vezet. Ha a kismama nem érti meg a babája valamely közlését, az a babának azt jelenti, hogy az ő élménye nem osztható, nem érthető meg.

Így az nem összekapcsol, hanem szétválaszt, izolál. Ha az anya és a baba között kiépült a kötődési tér, akkor gyakorlatilag minden kapcsolati vonatkozású esemény megbeszélhető. Jó példa az a kismama, aki, ha gondjai voltak babája érzékelésével, javaslatomra közölte vele, hogy szeretné jobban érezni és érteni őt, ezért arra kéri, ha nem esik nehezére, jöjjön közelebb a szívéhez. A pici megtette. Más esetben nem érezte egyértelműen, hogy hol van a pici feje. Kérte őt, jelezzen vele, mert szeretné megsimogatni. A baba biccentett.

A baba átfordult

Még egy érdekességet érdemes megemlíteni ugyanennek a kismamának a kapcsolatanalíziséből. Gyermeke a terhesség vége felé farfekvéses helyzetet foglalt el. Az anya aggódott, hogy emiatt komplikáltabb szülése lesz. Többszöri javaslatom ellenére sem akarta megkérni magzatát, hogy forduljon meg. Aztán az egyik alkalommal szóba került egy igen jelentős motívum, miszerint az anyuka, sőt az anyuka anyja is farfekvéssel született. Ekkor határozottan azt javasoltam, hogy a közölje a babájával: lehet, hogy önkéntelenül is tudattam veled, hogy én farfekvéssel születtem, és te ezt úgy vehetted, hogy akkor neked is így lenne jó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy neked is azt kell tenned, mint nekem.

Tökéletes kötődések

A közlés a kismama tudattalan információjával való lehetséges azonosulásra, feltételezésére épült. A baba aznap este fejjel lefelé fordult, majd még több alkalommal változtatta a pozícióját. Az eset szép példa arra, hogy milyen bonyolult, több szálon futó az anya-magzat kapcsolat, és hogy a tudattalan folyamatoknak milyen nagy szerepük van benne.Egyébként a kialakuló kötődésnek számos más szép példája, megnyilvánulása van: egyik kisbaba abban a pillanatban kezdett el mozogni, ahogy anyja belépett a bababoltba, hogy ruhát vegyen neki. Vagy: az ikreknek az anyjuk kötött rugdalózót.

A munka hosszadalmas volt, heteken keresztül tartott. Amikor a kislányét kötötte, csak a kislány mozgott, amikor pedig a fiúét, akkor pedig csak a fiú. Elmondom, hogy a gyermekeinkkel én is napi kapcsolatban voltam. Egy hosszabb távollétem után nem reagáltak a simogatásomra. Ekkor a következőket mondtam nekik: “Úgy érzem, most haragszotok rám, mert régen nem találkoztunk. Talán úgy érzitek, hogy elhagytalak benneteket, már nem szeretlek benneteket, és úgy érezhetitek, hogy ez azért van, mert rosszak vagytok vagy valami rosszat csináltatok. De nem így van. Én nagyon szeretlek benneteket. Ugye érzitek most, ahogy itt vagyok veletek.” Ezt követően a gyerekek bámulatos erővel nyomakodtak a kezembe. Bevallom, a közlés komponált volt, igyekeztem ezzel az összes lehetséges tünetképzési utat lezárni.

Tanultunk a kismamáktól

A kapcsolatanalízisekben nagyon sokat tanultunk olyan anyáktól, akik nehezen tudtak kapcsolatot teremteni a babájukkal, és így rászorítottak bennünket arra, hogy a nehéz helyzetekben igyekezzünk kreatívak lenni, és rávezetni őket a kötődési tér megteremtésének útjára. Kollegámmal együtt tudjuk, legalább annyit tanultunk a kapcsolatteremtésben tehetséges kismamáktól, amennyit mi nyújthattunk.

Forrás: Baba Magazin